Megjegyzések

Megjegyzések: ● A bejegyzési dátumoknak a valósághoz nincs köze, azok csak az – ábécé szerinti – sorbarendezést szolgálják.

● Az oldal folyamatos fejlesztés, bővítés alatt áll, amikor van rá időm, új személyekkel vagy a meglévők kifejtésével gyarapítom.
Ezt az oldalt manapság már nem szoktam írni-fejleszteni, de a korábbi írásaimat azért fent hagyom rajta.

● A blog tartalmazni fogja néhány történelmi "főszereplő" életrajzát is (mint pl.: Bocskai, vagy még híresebbek), azonban tekintettel arra, hogy róluk úgyis számtalan kötetnyi irodalom található nyomtatott formában és neten is, valamint nekem is jóval több idő ezeket összevetni és leírni; ezért elsősorban nem ilyen személyekről fog szólni ez az oldal. Megpróbálom inkább kevésbé ismert, ám mégis nagyszerű személyek életrajzát felvázolni, akikről nehezebb is az olvasóknak máshol összefoglalva információt találni és nekem sem szükséges túl sok részletet leírnom róluk.

Akiknek az életrajza már késznek tekinthető, azok neve a jobboldali tartalomjegyzékben található.

A nevek mellett tájékoztatásképp, zárójelben, megtalálható, hogy az adott személy életrajzánál kb. hány oldalas olvasmányra számíthat az olvasó.


2011. február 5., szombat

Beriszló Péter

Beriszló Péter
1475–1520


hadvezér, főpap, diplomata
Vitéz hadvezér, aki felismerte és komolyan vette a török fenyegetést, és mindent megtett az oszmán előrenyomulás megállításáért.


Származása és pályafutásának kezdete
A délszláv eredetű patrícius családból származó Beriszló Péter (horvátul Petar Berislavić, de Tomiszlávnak is nevezik) valószínűleg 1475-ben született a dalmáciai Trauban (Trogir). Szülei Beriszló Iván és Sztatileo Magdolna voltak.
Beriszló Péter rokoni kapcsolatai révén még fiatal korában került Magyarországra, Váradi Péter kalocsai érsek udvarába. 1500-ban kalocsai kanonok lett, majd 1502-ben hájszentlőrinci-, 1507-ben pedig fehérvári prépost. 1502-ben királyi titkár lett és ilyen minőségében a királyi kancelláriába került. Kezdetben Bakócz Tamás híve volt, ám később – mivel Bakóczcal ellentétben, Beriszló határozottan a Velencei Köztársasággal szembeni álláspontot képviselt, tartva attól, (nem alaptalanul) hogy Velence Magyarország kárára akar terjeszkedni – fokozatosan szembekerültek egymással.

A törökök ellen diplomáciával…
Beriszlót ekkoriban főként a diplomáciában foglalkoztatták. Többször tárgyalt Rómában a pápával és Bécsben I.Miksa császárral, akitől a leginkább várt jelentős segítséget az oszmán veszedelem feltartóztatásában. Kétszer volt azonban követségben Velencében is, 1510-ben pedig Thurzó Jánossal járt Lengyelországban, I.(Öreg) Zsigmond lengyel királynál és feltehetően még más országokban is megfordult. Beriszló Péter ezen diplomáciai útjai során, lényegében mindig azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy a törökök elleni harchoz kérjen és kapjon támogatást.
1511-ben Veszprém püspökévé nevezték ki, 1513-tól pedig a Délvidék védelmének hatékonyabb megszervezése végett horvát-szlavón-dalmát bán, zenggi kapitány, vránai perjel, jajcai bán és királyi kincstartó lett; bár utóbbi két tisztségétől II.Ulászló halálakor meg kellett válnia.

…és fegyverrel
Báni kinevezése után Beriszló Péter azonnal belevetette magát a török elleni harc „gyakorlati” részébe is. 1513 augusztusában Dubicánál egy hatalmas győzelmet aratott az elbizakodott, betörő törökök felett; és ettől kezdve minden erejét s tehetségét a törökök elleni küzdelemre összpontosította.
A Dózsa György-féle parasztháború idején féken tartotta a horvát parasztokat.
A törökök elleni elszánt és kitartó védekezés mellett rendszeresen (és sikereket aratva) be is tört oszmán fennhatóság alatt lévő területekre. 1517-ben segített felmenteni a török ostromzár alól Jajca várát. Eredményeinek elismeréseként X.Leó pápa szentelt kardot adományozott neki, valamint pénzzel, fegyverrel és gabonával is támogatta.
1520 májusában a déli országrészek védelmében, a harctéren, a korenicai ütközetben, a megvert török lovasok üldözése közben halt hősi halált. Bihács várában helyezték örök nyugalomra.

Beriszló Péter utóélete
Beriszló Péter harcait és vitézségét már életében megverselték, elismerték és sokan megbecsülték érte. 1521-ben, Nándorfehérvár elestekor, sokan úgy vélték, hogy Beriszló képes lett volna megvédeni a kulcsfontosságú várat, ha tovább élt volna.
„Pártállását” – noha egyesekkel összeveszett élete során – leginkább úgy lehetne meghatározni, hogy mindig a Habsburg-barátság (vagy inkább „bizalom”) és a Velence-ellenesség jellemezte. Ám e kiváló vitéz nagysága talán éppen abban rejlett, hogy míg a nemesség nagy része egymás pocskondiázásával volt elfoglalva, addig ő a belviszályokon felülemelkedve, hazája védelmét mindenek elé helyezte; és az ország katasztrofális anyagi, katonai és politikai állapota közepette is teljes erejével a fenyegető külső veszély megállításán fáradozott, és mikor arra volt szükség, életét áldozta érte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése